Bevezetés:

Tisztán jönnek az emlékek. Most, csak most kezdem el érteni, hogy mit rontottam el. Egy pillanat alatt jön minden emlék, mégis olyan hosszú gondlatsortnak tűnik. Emlékszem mikor édesanyám a kemény munka után odaült az ágyam mellé és csak mesélt. Mindig is tudni akartam, hogy mi lehet a Tatooinon túl. Emlékszem, ahogyan esténként felnéztem az égre és csak néztem. Egy ilyen éjszakán határoztam el, hogy pilóta leszek. Anyám, a pilóták és a kereskedők néha meséltek a jedikről is. Meg akartam ismerni egyet. Olyan különleges dolgokat mondtak róluk.
Rabszolga voltam. Wattonak dolgoztam. Szerencsém volt, hogy édesanyámmal együtt hozzá kerültem. Wattonál sokkal gorombább kereskedők is vannak... Természetesen az nem azt jelenti, hogy lustálkodhattunk... kemény munka volt. Csak azért viseltek el, mert jó dolgokat tudtam csinálni. Mindent meg tudtam javítani. A barátaimmal mikor volt időnk kimentünk a ház elé játszani.
A legfőbb ellenségem Sebulba volt. Eddig az összes fogatversenyen ő győzött. Én még sohase értem célba és valahogy ebben mindig az ő kezét (vagy lábát) éreztem. De bizonyítékom nem volt. Ám egy bizonyos napon minden megváltozott. És már tudom, hogy mégsem az volt a legnagyobb fordulópont az életemben...
Tisztán emlékszem arra a napra. Egy átlagos napnak kezdődött. Egy férfi, egy gungan, egy droid és egy gyönyörű lány lépett be a boldba. Nem gondoltam volna, hogy ők fogják majd megváltoztatni az életem. De úgy akarta a sors, hogy így legyen. Már tudom, hogy akkoriban is éreztem már az Erőt. Csak nem tudtam, hogy mi az. A kis csapatnak szüksége volt egy szállásra. Anyó megmondta, hogy homokvihar lesz. Jó pár homokvihart megéltem már így felajánlottam nekik, hogy jöjjenek el hozzám. Mikor egy gyümölcsöt adtam a férfinek akkor láttam meg ki is ő valójában. Ott állt velem szemben. Ő volt az első Jedi akit életemben láttam. Hirtelen kirázott a hideg, de gyorsan feleszméltem és elvezettem őket a házunkhoz. Emlékszem még akkoriban dolgoztam C-3PO-n. Mikor hazaértünk a lánynak megmutattam. Valahogy úgy éreztem megbízhatok benne. Akkoriban is volt valami kötődésem felé. Vacsoránál igazolódott be, hogy Qui-Gon egy jedi. Elmeséltem neki, hogy versenyző vagyok a fogatversenyen. Éreztem, hogy megdöbben egy kicsit. Talán túl fiatalnak tartott. De lebecsülni még akkor se tudott, mikor még nem ismert. Qui-Gon... Nem tudom mi lett volna velem nélküle. Ő fedezte fel bennem az Erőt, csak ő bízott akkor bennem. Hitt bennem. Hitte, hogy én vagyok a kiválasztott. De most már azt is tudom, hogy miért érzett bennem zavart... meggyőztem, hogy az új fogatommal nyerni fogok és a nyereményből alkatrészeket kaphat. Viszont akkor tényleg bizonyítanom kellett. Bizonyítanom, hogy bízhatnak bennem, hogy képes vagyok olyan dolgokra amiket elhatározok. Így kerültem másnap a fogatversenyre úgy, hogy tudtam, hogy győznöm kell. De akkor még azt nem tudtam, hogy Qui-Gon nem csak az alkatrészekre fogadott...