2. rész (folytatás)
Találkozás
Obi-Wannal a liftbe szálltunk. Hihetetlen milyen rég láttam Padmét! Nagyon hiányzott minden nap gondoltam rá. És most újra találkozunk! Felnéztem. Mintha egy örökkévalóságig tartana felérni. Addig gyorsan megigazgattam a ruhám. Jajj, tetszeni fogok neki???
-Lámpalázasnak tűnsz-nézett rám a mesterem. Tyűha, ezt még egy átlagos ember is simán elmondta volna szerintem...
-Nem vagyok az-mondtam, bár nem voltam valami meggyőző...
-Akkor éreztelek ennyire feszültnek mikor a gundark fészekbe estünk-mosolyodott el, mire felnevettem. Jól emlékszem rá, még csak 16 voltam. Az volt életem első komolyabb küldetése.
-Te estél abba a rémálomba és én mentettelek ki, nem emlékszel-vágtam oda neki.
-Ohh-nézett maga elé-de igen-válaszolta, mint aki most jött rá aztán elkezdett nevetni.
-Látom izzadsz-komolyodott el és újra rám nézett-lazíts. Lélegezz mélyeket-mondta, de közben jól szórakozott rajtam. Hát, köszönöm szépen...
-10 éve nem láttam őt, mester-néztem rá és majdnem kicsordult egy könnycseppem... nyugi Anakin mindjárt látod őt, ne most!
Megérkeztünk. A lift megállt és kinyílt az ajtó. Ajajj, ez Jar Jar!
A nyakunkba ugrott aztán hívta Padmét... Hűha... Még szebb, mint 10 éve! És a mosolya! Káprázatos! Gyönyörű!!!
Odajött hozzánk, asszem Obi-Wan meghajolt, de én teljesen elképedtem benne.
-Nagy öröm, hogy láthatom-rázott kezet a szenátorral.
-Túlságosan rég láttuk egymást, mester-mosolygott rá Padmé-Ani?-nézett rám én meg azon voltam, hogy meg ne fulladjak. Obi-Wan arrébb állt én meg félénken odaléptem-de megnőttél.
-Ahogy te is-bámultam még mindig-úgy értem még szebb lettél, ha mondhatom ezt egy szenátornak-ébredtem fel az álmodozásból. Egy gyors pillantást vetettem a mesteremre aki a szemét forgatta. Padmé elmosolyodott.
-Nekem mindig az a kisfiú maradsz a Tatooinról-fordult meg és leült. Hihetetlen. Oké felismert és emlékszik rám. De pont ilyen reakcióra nem vártam...
-Biztosíthatom, hogy észre sem fogja venni a jelenlétünket-mondta Obi-Wan és mi is leültünk. Továbbra is Padmét néztem. Szenátor lett. Egy gyönyörű szenátor.
-Válaszokra van szükségem nem testőrökre-nézett ránk Padmé mire felfigyeltem-Tudni szeretném ki akar megölni.
-Az a dolgunk, hogy megvédjük önt, nem az, hogy nyomozást indítsunk-válaszolta Obi-Wan. Nem hiszem el, hogy nem akar segíteni neki!
-Kiderítjük ki tör az életedre, Padmé-néztem rá őszintén. Most mindenképpen a kedvében akartam járni-Bízzál bennünk.
-Azt tesszük amire felhatalmazást kaptunk ifjú padawan-bölcselkedett mesterem. Ez most komoly?
-Megteszünk mindent, hogy megvédjük az úrnőt, úgy értettem-javítottam ki magam. Semmi esélyem. Obi-Wannal csak akkor ellenkezem, ha úgy érzem, hogy muszáj.
-Kérlek ne kezdjük ezt újra Anakin-mondta én nekem meg nagyon kellett uralkodnom magamon. Igen Obi-Wannal nem szeretek ellenkezni. De a Jedi Tanács, hogy mit tehetek és mit nem, hogy ezt megmondják nekem... na az tényleg nem tetszik!
-Azt teszed amire utasítalak-nagyszerű, már megint kezdi!
-Miért?-fakadtam ki.
-Tessék?-kérdezte vissza. Lassan szokásomhoz válik, hogy váratlan kérdéseket teszek fel neki.
-Miért küldtek minket, ha nem azért, hogy megkeressük a merénylőt-mondtam a logikus választ-a személyi védelem a testőrök dolga, nem pedig a jediké-néztem magunkra felháborodva-Egyértelmű, hogy a nyomozás a feladatunk része, mester!
-Azt fogjuk tenni, amivel a Jedi Tanács megbízott minket-Obi-Wan kezdte elveszíteni a türelmét én meg torkig vagyok a Jedi Tanáccsal!-Te pedig tanuld meg, hogy hol a helyed-mondta türelmesen. Nem tetszett, hogy tanúk is vannak a vita helyén így inkább bólintottam és nem szóltam többet.
-Talán elég a jelenlétük is, hogy fény derüljön a fenyegetés forrására. Most bocsássanak meg, visszavonulok-álltunk fel és mentek el Padméék. Csak néztem amíg el nem tűnik. Görcsös érzés támadt bennem. Nem akartam, hogy így találkozzunk, biztos, hogy nem örül, hogy újra láthat, hisz ezzel a vitával kit lehetne meggyőzni...
Jar Jar mondott valamit, de én csak az ajtót néztem ahol a szenátornő épp elment.
-Alig akart megismerni Jar Jar... Én mindennap gondoltam rá, mióta elváltunk. Ő teljesen elfelejtett-néztem újra a távozás helyszínére és egy nagyot nyeltem. Elfelejtett.
-Pedig örülő. Ilyen örülő nem volt réges-rég-nézett rám Jar Jar bár nem nyugtatott meg.
-Csak a rosszat látod Anakin. Ügyelj a gondolataidra-jött oda hozzánk Obi-Wan mjd odasúgta-Láthatóan örült neked-ez talán dobott rajtam egy kicsit. Obi-Wan nem szokott ilyeneket mondani...-Ellenőrizzük az őrséget-fordította komolyabbra a szót és elsietett. Lassan, de követtem.
-Lámpalázasnak tűnsz-nézett rám a mesterem. Tyűha, ezt még egy átlagos ember is simán elmondta volna szerintem...
-Nem vagyok az-mondtam, bár nem voltam valami meggyőző...
-Akkor éreztelek ennyire feszültnek mikor a gundark fészekbe estünk-mosolyodott el, mire felnevettem. Jól emlékszem rá, még csak 16 voltam. Az volt életem első komolyabb küldetése.
-Te estél abba a rémálomba és én mentettelek ki, nem emlékszel-vágtam oda neki.
-Ohh-nézett maga elé-de igen-válaszolta, mint aki most jött rá aztán elkezdett nevetni.
-Látom izzadsz-komolyodott el és újra rám nézett-lazíts. Lélegezz mélyeket-mondta, de közben jól szórakozott rajtam. Hát, köszönöm szépen...
-10 éve nem láttam őt, mester-néztem rá és majdnem kicsordult egy könnycseppem... nyugi Anakin mindjárt látod őt, ne most!
Megérkeztünk. A lift megállt és kinyílt az ajtó. Ajajj, ez Jar Jar!
A nyakunkba ugrott aztán hívta Padmét... Hűha... Még szebb, mint 10 éve! És a mosolya! Káprázatos! Gyönyörű!!!
Odajött hozzánk, asszem Obi-Wan meghajolt, de én teljesen elképedtem benne.
-Nagy öröm, hogy láthatom-rázott kezet a szenátorral.
-Túlságosan rég láttuk egymást, mester-mosolygott rá Padmé-Ani?-nézett rám én meg azon voltam, hogy meg ne fulladjak. Obi-Wan arrébb állt én meg félénken odaléptem-de megnőttél.
-Ahogy te is-bámultam még mindig-úgy értem még szebb lettél, ha mondhatom ezt egy szenátornak-ébredtem fel az álmodozásból. Egy gyors pillantást vetettem a mesteremre aki a szemét forgatta. Padmé elmosolyodott.
-Nekem mindig az a kisfiú maradsz a Tatooinról-fordult meg és leült. Hihetetlen. Oké felismert és emlékszik rám. De pont ilyen reakcióra nem vártam...
-Biztosíthatom, hogy észre sem fogja venni a jelenlétünket-mondta Obi-Wan és mi is leültünk. Továbbra is Padmét néztem. Szenátor lett. Egy gyönyörű szenátor.
-Válaszokra van szükségem nem testőrökre-nézett ránk Padmé mire felfigyeltem-Tudni szeretném ki akar megölni.
-Az a dolgunk, hogy megvédjük önt, nem az, hogy nyomozást indítsunk-válaszolta Obi-Wan. Nem hiszem el, hogy nem akar segíteni neki!
-Kiderítjük ki tör az életedre, Padmé-néztem rá őszintén. Most mindenképpen a kedvében akartam járni-Bízzál bennünk.
-Azt tesszük amire felhatalmazást kaptunk ifjú padawan-bölcselkedett mesterem. Ez most komoly?
-Megteszünk mindent, hogy megvédjük az úrnőt, úgy értettem-javítottam ki magam. Semmi esélyem. Obi-Wannal csak akkor ellenkezem, ha úgy érzem, hogy muszáj.
-Kérlek ne kezdjük ezt újra Anakin-mondta én nekem meg nagyon kellett uralkodnom magamon. Igen Obi-Wannal nem szeretek ellenkezni. De a Jedi Tanács, hogy mit tehetek és mit nem, hogy ezt megmondják nekem... na az tényleg nem tetszik!
-Azt teszed amire utasítalak-nagyszerű, már megint kezdi!
-Miért?-fakadtam ki.
-Tessék?-kérdezte vissza. Lassan szokásomhoz válik, hogy váratlan kérdéseket teszek fel neki.
-Miért küldtek minket, ha nem azért, hogy megkeressük a merénylőt-mondtam a logikus választ-a személyi védelem a testőrök dolga, nem pedig a jediké-néztem magunkra felháborodva-Egyértelmű, hogy a nyomozás a feladatunk része, mester!
-Azt fogjuk tenni, amivel a Jedi Tanács megbízott minket-Obi-Wan kezdte elveszíteni a türelmét én meg torkig vagyok a Jedi Tanáccsal!-Te pedig tanuld meg, hogy hol a helyed-mondta türelmesen. Nem tetszett, hogy tanúk is vannak a vita helyén így inkább bólintottam és nem szóltam többet.
-Talán elég a jelenlétük is, hogy fény derüljön a fenyegetés forrására. Most bocsássanak meg, visszavonulok-álltunk fel és mentek el Padméék. Csak néztem amíg el nem tűnik. Görcsös érzés támadt bennem. Nem akartam, hogy így találkozzunk, biztos, hogy nem örül, hogy újra láthat, hisz ezzel a vitával kit lehetne meggyőzni...
Jar Jar mondott valamit, de én csak az ajtót néztem ahol a szenátornő épp elment.
-Alig akart megismerni Jar Jar... Én mindennap gondoltam rá, mióta elváltunk. Ő teljesen elfelejtett-néztem újra a távozás helyszínére és egy nagyot nyeltem. Elfelejtett.
-Pedig örülő. Ilyen örülő nem volt réges-rég-nézett rám Jar Jar bár nem nyugtatott meg.
-Csak a rosszat látod Anakin. Ügyelj a gondolataidra-jött oda hozzánk Obi-Wan mjd odasúgta-Láthatóan örült neked-ez talán dobott rajtam egy kicsit. Obi-Wan nem szokott ilyeneket mondani...-Ellenőrizzük az őrséget-fordította komolyabbra a szót és elsietett. Lassan, de követtem.
Merénylet
-Typho kapitánynak elég embere van odalent-jött oda hozzám Obi-Wan. Én közben Padmé szobájának az ajtaja előtt őrködtem-Idefent mi a helyzet?-kérdezte.
-Síri csönd van-válaszoltam. Eléggé unatkoztam és egyfolytában az ajtó másik felén alvó szenátornőre gondoltam-Rossz itt tétlenül várni, hogy történjen valami-sóhajtottam.
-Miért nem látom?-Nézte a karján lévő kis kamerát. Ajajj...
-Eltakarta a kamerákat-néztem őszintén rá-Gondolom nem tetszett neki, hogy figyelem-nevettem fel.
-Hogy képzeli ezt?-sétált az ajtóhoz.
-R2 riszt minket, ha behatolót érzékel-válaszoltam nyugodtan.
-Sok más módja is van a gyilkosságnak.
-Tudom, de... el is akarjuk kapni a merénylőt nem, mester-nyögtem ki végre, hogy mit is akarok.
-Csalinak használod őt-fonta keresztbe a karját.
-Az ő ötlete volt-fogtam azonnal rá-Ne aggódj nem esik bántódása. Megérzem ha történik valami a szobában-mondtam magabiztosan-Bízz bennem-győzködtem.
-Túl kockázatos-hát ez az. Minden mindig kockázatos neki! Én pedig maga a kockázat és vakmerőség vagyok...-az érzékeid pedig még nincsenek eléggé ráhangolva.
-A tieid igen?-kérdeztem vissza pimaszul.
-Meglehet-vágta oda hozzám.
Kisétáltam a teraszra és csak néztem a várost. Hideg érzés futott át rajtam. Gyorsan oda akartam rohanni a szobához, de rájöttem, hogy nem onnan jön. Az álmaim. Nem azok a boldog álomszerű álmok Padméval... Ezek a hideg érzések a szörnyű álmaimból fakad. Halál...
-Fáradtnak tűnsz-nézett rám Obi-Wan.
-Nem tudok aludni...
-Édesanyád miatt-én csak bólintottam.
-Nem értem miért álmodok mindig róla.
-Az álmok elmúlnak majd.
-Szívesebben álmodnék Padméról-vallottam be-A puszta közelségétől is megrészegülök.
-Ügyelj a gondolataidra
-Ügyelj a gondolataidra, tévútra csalnak. A Jedik rendjének tagja vagy nem szegheted meg a fogadalmadat-nézett végig rám. Fogadalom? Az a fogadalom amit 10 évesen tettem le azt se tudván, hogy mit csinálok?-És ne feledd, hogy Padmé politikus nem bízhatsz meg benne-na erre már odakaptam a fejem! Hogy merészel ilyet mondani? Még vitatkoztunk, de közben egyfolytában kavarogtak a gondolataim. Obi-Wannal mindig is voltak nézeteltéréseink, de soha nem vitáztunk ennyit. Mégis valamiért most nagyon úgy éreztem, hogy ki kell magamért állnom...Egyre jobban éreztem valami zavart, de nem nagyon foglalkoztam vele, de aztán felerősödött egyenesen Padmé szobájából. Gyorsan az egyik mondatom felénél megfordultam és futni kezdtem, Obi-Wan követett. Ahogy kinyílt az ajtó elővettem a fénykardomat, aktiváltam és levágtam a bogárszerű izéket amik 1 arasznyira voltak a szenátortól. Az ablakhoz néztünk. egy droid volt ott, Obi-Wan fogta magát és kiugrott az ablakon elkapva a droidot, aki elrepült vele. Nagyszerű, kitört az ablak és a mesteremért kell futkorásznom, mert halálosan magasan egy kis droidot markolászva repül át éppen Coruscanton.
-Maradj itt-kiáltottam a szenátornőnek és elrohantam. Elindultam egy siklóért, de a csudába semelyik sem volt tökéletes. Végül kiválasztottam egyet. Az érzéseim nyíltan megmutatták hol repdes éppen a mesterem, mintha belülről egyfolytában segítségért kiáltott volna...
-Síri csönd van-válaszoltam. Eléggé unatkoztam és egyfolytában az ajtó másik felén alvó szenátornőre gondoltam-Rossz itt tétlenül várni, hogy történjen valami-sóhajtottam.
-Miért nem látom?-Nézte a karján lévő kis kamerát. Ajajj...
-Eltakarta a kamerákat-néztem őszintén rá-Gondolom nem tetszett neki, hogy figyelem-nevettem fel.
-Hogy képzeli ezt?-sétált az ajtóhoz.
-R2 riszt minket, ha behatolót érzékel-válaszoltam nyugodtan.
-Sok más módja is van a gyilkosságnak.
-Tudom, de... el is akarjuk kapni a merénylőt nem, mester-nyögtem ki végre, hogy mit is akarok.
-Csalinak használod őt-fonta keresztbe a karját.
-Az ő ötlete volt-fogtam azonnal rá-Ne aggódj nem esik bántódása. Megérzem ha történik valami a szobában-mondtam magabiztosan-Bízz bennem-győzködtem.
-Túl kockázatos-hát ez az. Minden mindig kockázatos neki! Én pedig maga a kockázat és vakmerőség vagyok...-az érzékeid pedig még nincsenek eléggé ráhangolva.
-A tieid igen?-kérdeztem vissza pimaszul.
-Meglehet-vágta oda hozzám.
Kisétáltam a teraszra és csak néztem a várost. Hideg érzés futott át rajtam. Gyorsan oda akartam rohanni a szobához, de rájöttem, hogy nem onnan jön. Az álmaim. Nem azok a boldog álomszerű álmok Padméval... Ezek a hideg érzések a szörnyű álmaimból fakad. Halál...
-Fáradtnak tűnsz-nézett rám Obi-Wan.
-Nem tudok aludni...
-Édesanyád miatt-én csak bólintottam.
-Nem értem miért álmodok mindig róla.
-Az álmok elmúlnak majd.
-Szívesebben álmodnék Padméról-vallottam be-A puszta közelségétől is megrészegülök.
-Ügyelj a gondolataidra
-Ügyelj a gondolataidra, tévútra csalnak. A Jedik rendjének tagja vagy nem szegheted meg a fogadalmadat-nézett végig rám. Fogadalom? Az a fogadalom amit 10 évesen tettem le azt se tudván, hogy mit csinálok?-És ne feledd, hogy Padmé politikus nem bízhatsz meg benne-na erre már odakaptam a fejem! Hogy merészel ilyet mondani? Még vitatkoztunk, de közben egyfolytában kavarogtak a gondolataim. Obi-Wannal mindig is voltak nézeteltéréseink, de soha nem vitáztunk ennyit. Mégis valamiért most nagyon úgy éreztem, hogy ki kell magamért állnom...Egyre jobban éreztem valami zavart, de nem nagyon foglalkoztam vele, de aztán felerősödött egyenesen Padmé szobájából. Gyorsan az egyik mondatom felénél megfordultam és futni kezdtem, Obi-Wan követett. Ahogy kinyílt az ajtó elővettem a fénykardomat, aktiváltam és levágtam a bogárszerű izéket amik 1 arasznyira voltak a szenátortól. Az ablakhoz néztünk. egy droid volt ott, Obi-Wan fogta magát és kiugrott az ablakon elkapva a droidot, aki elrepült vele. Nagyszerű, kitört az ablak és a mesteremért kell futkorásznom, mert halálosan magasan egy kis droidot markolászva repül át éppen Coruscanton.
-Maradj itt-kiáltottam a szenátornőnek és elrohantam. Elindultam egy siklóért, de a csudába semelyik sem volt tökéletes. Végül kiválasztottam egyet. Az érzéseim nyíltan megmutatták hol repdes éppen a mesterem, mintha belülről egyfolytában segítségért kiáltott volna...
Egy fejvadász
Végül megláttam a zuhanó mesteremet. Csak zuhant, zuhant és zuhant a halálos magasságból. Őszintén megmondom, hogy vártam volna még, hogy mi lesz a reakciója. Az érzései elárulták. Tudta, hogy jövök érte, de minél közelebb került a halálos becsapódástól annál bizonytalanabb lett. Hékás, ennyire megbízhatatlan vagyok? Végül meguntam, hogy várok, már elment előttem is. Lefelé irányítottam a siklót, míg nem Obi-Wan alatt voltam. A sikló hátsó részét elkapta utána beugrott mellém.
-Hol késlekedtél?-kérdezte tőlem.
-Keresgélnem kellett-kezdtem el a sztorit-Nehezen találtam olyan siklót...
-Arra-vágott közbe én meg arra is fordítottam a járművet.
-...aminek nyitott az utastere és jó a gyorsulása.
-A lézerkardot is legalább olyan jól tudnád forgatni, mint a nyelvedet olyan jó vívó lennél, mint Yoda mester.
-Így is vagyok olyan jó-szálltam szembe vele. Vagy legalábbis leszek ha még nem vagyok.
-Csak a képzeletedben éretlen tanítványom-nézett rám. Hééé ez nem igaz! Megláttuk végül a merénylő siklóját és a legnagyobb sebességben követtük. Mindenhova követtük. Hirtelen lefele irányította a saját járművét és a nagy örömömre követtük. Jól tudom, hogy Obi-Wan utálja a repülést, nem, hogy a zuhanást és az életveszélyt! Egy hatalmas hajó jött elénk elakarva ellenfelünket.
-Emeld fel-zihálta mesterem és meg csak nevettem. Nagyon szeretem megtréfálni!
-Emeld már-kiabálta. Végül az utolsó pillanatban megtettem és üldöztük tovább ellenfelünket.
-Nem szeretem amikor ezt csinálod-sóhajtott fel. Ó, jól tudom...
-Bocsánat mester-mondtam visszafojtott nevetéssel-Tudom, hogy nem szereted a repülést.
-A repülés ellen semmi kifogásom, de ez öngyilkosság-forgolódott össze-vissza én meg nem bírtam tovább. Kitört belőlem a nevetés. Végül újra a szemünk előtt volt a nem tudjuk ki és követtük még az elektromos központ felett is. Az ő siklója fedett áthatolt az összes tűz fölött, nekünk meg nagyon résen kellett lennünk, hogy szét ne égjünk... bár ezt az életem során nem kerültem el... Egy elektromos mezőt rakott elénk. Bravó, akkor most életemben először meg is leszek rázva egy kicsikét.
-Anakin!!! Ezerszer mondtam már neked, hogy kerüld el az energiakapcsokat-ordibálta a végét már szaggatottan, mert éppen a fájdalmaival küszködött. Ahogy én is. Lehunytam a szemem és kiürítettem magam, hogy enyhítsem. Sikerült így gyorsan kinyitottam és üldöztük tovább.
-Hát ez csodás volt-bökte az orrom alá. Láttuk, ahogy bemegy az egyik alagútba, de én nem követtem. Volt egy tervem.
-Most mit csinálsz?-kérdezte-Ő arra repült.
-Mester ha így folytatjuk az az alak előbb-utóbb ropogósra fog sülni valahol. A magam részéről szeretném megtudni, hogy kicsoda ő és kinek dolgozik-egyfolytában Padmé járt az eszembe. Ő azt akarja, hogy kiderítsük ki akar az életére törni így én azt iss fogom tenni! Hirtelen vettem egy bal kanyart, hogy a kijárat előtt elkaphassuk. Ám mikor odaértünk sehol se volt. Lenéztem.
-Lerázott minket-mondta ki egyszerűen Obi-Wan.
-Mélységesen sajnálom mester-néztem rá, bár ő még akkor nem tudta miért is kérek bocsánatot.
-Csodásan elé vágtunk mondhatom-dühöngött-éppen az ellenkező irányba ment. És akkor megláttam azt amit kerestem. Nem figyeltem már a mesteremre.
-Megbocsátasz?-kérdeztem, bár a választ nem vártam meg, kiugrottam a gépből. Zuhantam. Ellentétben a mesteremmel én élveztem. Olyan jó érzés, mikor csak becsukod a szemed és nem törődsz semmivel, csak szállsz. Vagyis zuhansz, de ekkora magasságból több percig tart, hogy földet érj. Így csak repülsz. De közben figyeltem. Ahogy mellettem sok fény tűnik el és jön újra, egyszerűen káprázatos! Egy kicsit jobban elbámészkodtam, mint gondoltam volna így mikor megkapaszkodtam a merénylő siklójában épphogy elkaptam a tetején lévő kis nyílásban. Nem is foglalkoztam azzal, hogy mit fogok, csak, hogy el ne engedjem. Ekkor eszméltem fel, hogy az érkezésen még gyakorolnom kell. Fékezett az ismeretlen alak én pedig a sikló elejére kerültem és úgy kapaszkodtam, mint egy őrült. Ha arra gondolok, hogy 10 évvel ezelőtt a Tatooinon soha nem gondoltam volna, hogy életveszélyes magasságban, életveszélyes gyorsaságban egy életveszélyes zuhanás után, életveszélyesen ugrálok majd egy siklón, akkor talán soha nem megyek el onnan. Itt eszembe jutott édesanyám és a rémálmaim, de gyorsan kivertem őket a fejemből. Most nincs idő ilyenekkel foglalkozni.
Ennél a gondolatsornál ránéztem újra arra az alakra aki éppen az előbb pusztította el bennem a maradék sötétséget is. Ha tudná, hogy mit meg nem tettem az édesanyjáért...
De visszatértem a siklós gondolataimhoz. Mindent megtett, hogy lezuhanjak. Aztán mikor felgyorsult és én meg elszálltam mellette láttam, ahogy megváltozik az arca. Egy alakváltó nő. Felkapaszkodtam a sikló tetejére és elővettem a fénykardom. Beleszúrtam a tetejébe azzal a reménnyel, hoy eltalálok valami gombot, ami a földre kényszeríti az alakváltót. De balszerencsémre eltalálta a fénykardom nyelét egy lézerlövedékkel. Egy kicsit a kezemet is eltalálta így fájdalmamban felsziszegtem. Az álmaim kardja pedig kirepült a kezemből. Nagyszerű, ezért kapni fogok Obi-Wantól. Benyúltam a résen amit kivágtam magamnak, megfogtam a kezét és abban a pisztolyt, majd elkezdtem a műszerfalra lőni. Sikerült és elkezdett zuhanni a sikló. Na jó lassan nekem is nagyon elegem van a zuhanásból! Leugrottam és bukfencezve elterültem a földön. Legszívesebben fel sem keltem volna úgy fájt minden porcikám. Tényleg gyakorolnom kell az érkezést... De lenyeltem most minden fájdalma felkeltem és tovább most már futva üldöztem nőt. A nép megnehezítette ezt, egyfolytában lökdösődnöm és kerülgetnem kellett mindenkit. Egy kocsmába rohant. Követni akartam, de valaki megállított.
-Anakin-kiáltotta a mesterem.
-Bement ebbe a klubba mester-mutattam.
-Türelem-nézett a szemembe-Használd az Erőt-hű, de elegem van már ezekből a "mondásokból"-és gondolkozz.
-Igenis mester-válaszoltam. Odaadta a fénykardom. Legalább az megvan.
-Ez a lézerkard az életed-ismételte. Kb ezredjére.
-Felfogtam mester-forgattam a szemem.
-Miért érzem úgy, hogy te fogsz a sírba vinni?
Ennél a gondolatnál hideg érzés futott bennem. Ránéztem a hősre aki előttem volt végig és csak nézte eltorzult, haldokló arcomat. Egy könnycsepp folyt végig bennem. A lelkemben, a szívemben. Obi-Wan mindig is érezte...
Persze tiltakoztam akkor ezért a mondatért. Mit sem sejthettem arról, hogy ez igaz is lesz. Hogy amivé válok minden eddigi boldog érzésemet ködbe taszítja. De nem akarok a gondolataimban egy nagyot ugrani.
A további részleteket nem gondoltam át ennyire részletesen. Emlékszem ahogy bementünk mesteremmel abba a helybe, az alakváltó nő le akarta lőni Obi-Want, de aztán levágta a kezét, kivittük a kocsmából...
-Tudod kit próbáltál meggyilkolni?-kérdezte nyugodt hangon Obi-Wan.
-A Nabbo-ról jött szenátort-nyökögte fájdalmaival küszködve.
-Ki bérelt fel rá?-a mesterem már ezt görcsösebben kérdezte.
-Csak egy munka volt-lihegte. Közbeszóltam.
-Ki bérelt fel, áruld el-suttogtam, de nem válaszolt így ráordítottam-MOND MÁR!
-Egy fejvadász a neve...-nem tudta befejezni a mondatát, mert egy méregnyíl megölte. Ránéztünk a gyilkosra. Mandalori páncélt viselt. Ő a fejvadász...
-Hol késlekedtél?-kérdezte tőlem.
-Keresgélnem kellett-kezdtem el a sztorit-Nehezen találtam olyan siklót...
-Arra-vágott közbe én meg arra is fordítottam a járművet.
-...aminek nyitott az utastere és jó a gyorsulása.
-A lézerkardot is legalább olyan jól tudnád forgatni, mint a nyelvedet olyan jó vívó lennél, mint Yoda mester.
-Így is vagyok olyan jó-szálltam szembe vele. Vagy legalábbis leszek ha még nem vagyok.
-Csak a képzeletedben éretlen tanítványom-nézett rám. Hééé ez nem igaz! Megláttuk végül a merénylő siklóját és a legnagyobb sebességben követtük. Mindenhova követtük. Hirtelen lefele irányította a saját járművét és a nagy örömömre követtük. Jól tudom, hogy Obi-Wan utálja a repülést, nem, hogy a zuhanást és az életveszélyt! Egy hatalmas hajó jött elénk elakarva ellenfelünket.
-Emeld fel-zihálta mesterem és meg csak nevettem. Nagyon szeretem megtréfálni!
-Emeld már-kiabálta. Végül az utolsó pillanatban megtettem és üldöztük tovább ellenfelünket.
-Nem szeretem amikor ezt csinálod-sóhajtott fel. Ó, jól tudom...
-Bocsánat mester-mondtam visszafojtott nevetéssel-Tudom, hogy nem szereted a repülést.
-A repülés ellen semmi kifogásom, de ez öngyilkosság-forgolódott össze-vissza én meg nem bírtam tovább. Kitört belőlem a nevetés. Végül újra a szemünk előtt volt a nem tudjuk ki és követtük még az elektromos központ felett is. Az ő siklója fedett áthatolt az összes tűz fölött, nekünk meg nagyon résen kellett lennünk, hogy szét ne égjünk... bár ezt az életem során nem kerültem el... Egy elektromos mezőt rakott elénk. Bravó, akkor most életemben először meg is leszek rázva egy kicsikét.
-Anakin!!! Ezerszer mondtam már neked, hogy kerüld el az energiakapcsokat-ordibálta a végét már szaggatottan, mert éppen a fájdalmaival küszködött. Ahogy én is. Lehunytam a szemem és kiürítettem magam, hogy enyhítsem. Sikerült így gyorsan kinyitottam és üldöztük tovább.
-Hát ez csodás volt-bökte az orrom alá. Láttuk, ahogy bemegy az egyik alagútba, de én nem követtem. Volt egy tervem.
-Most mit csinálsz?-kérdezte-Ő arra repült.
-Mester ha így folytatjuk az az alak előbb-utóbb ropogósra fog sülni valahol. A magam részéről szeretném megtudni, hogy kicsoda ő és kinek dolgozik-egyfolytában Padmé járt az eszembe. Ő azt akarja, hogy kiderítsük ki akar az életére törni így én azt iss fogom tenni! Hirtelen vettem egy bal kanyart, hogy a kijárat előtt elkaphassuk. Ám mikor odaértünk sehol se volt. Lenéztem.
-Lerázott minket-mondta ki egyszerűen Obi-Wan.
-Mélységesen sajnálom mester-néztem rá, bár ő még akkor nem tudta miért is kérek bocsánatot.
-Csodásan elé vágtunk mondhatom-dühöngött-éppen az ellenkező irányba ment. És akkor megláttam azt amit kerestem. Nem figyeltem már a mesteremre.
-Megbocsátasz?-kérdeztem, bár a választ nem vártam meg, kiugrottam a gépből. Zuhantam. Ellentétben a mesteremmel én élveztem. Olyan jó érzés, mikor csak becsukod a szemed és nem törődsz semmivel, csak szállsz. Vagyis zuhansz, de ekkora magasságból több percig tart, hogy földet érj. Így csak repülsz. De közben figyeltem. Ahogy mellettem sok fény tűnik el és jön újra, egyszerűen káprázatos! Egy kicsit jobban elbámészkodtam, mint gondoltam volna így mikor megkapaszkodtam a merénylő siklójában épphogy elkaptam a tetején lévő kis nyílásban. Nem is foglalkoztam azzal, hogy mit fogok, csak, hogy el ne engedjem. Ekkor eszméltem fel, hogy az érkezésen még gyakorolnom kell. Fékezett az ismeretlen alak én pedig a sikló elejére kerültem és úgy kapaszkodtam, mint egy őrült. Ha arra gondolok, hogy 10 évvel ezelőtt a Tatooinon soha nem gondoltam volna, hogy életveszélyes magasságban, életveszélyes gyorsaságban egy életveszélyes zuhanás után, életveszélyesen ugrálok majd egy siklón, akkor talán soha nem megyek el onnan. Itt eszembe jutott édesanyám és a rémálmaim, de gyorsan kivertem őket a fejemből. Most nincs idő ilyenekkel foglalkozni.
Ennél a gondolatsornál ránéztem újra arra az alakra aki éppen az előbb pusztította el bennem a maradék sötétséget is. Ha tudná, hogy mit meg nem tettem az édesanyjáért...
De visszatértem a siklós gondolataimhoz. Mindent megtett, hogy lezuhanjak. Aztán mikor felgyorsult és én meg elszálltam mellette láttam, ahogy megváltozik az arca. Egy alakváltó nő. Felkapaszkodtam a sikló tetejére és elővettem a fénykardom. Beleszúrtam a tetejébe azzal a reménnyel, hoy eltalálok valami gombot, ami a földre kényszeríti az alakváltót. De balszerencsémre eltalálta a fénykardom nyelét egy lézerlövedékkel. Egy kicsit a kezemet is eltalálta így fájdalmamban felsziszegtem. Az álmaim kardja pedig kirepült a kezemből. Nagyszerű, ezért kapni fogok Obi-Wantól. Benyúltam a résen amit kivágtam magamnak, megfogtam a kezét és abban a pisztolyt, majd elkezdtem a műszerfalra lőni. Sikerült és elkezdett zuhanni a sikló. Na jó lassan nekem is nagyon elegem van a zuhanásból! Leugrottam és bukfencezve elterültem a földön. Legszívesebben fel sem keltem volna úgy fájt minden porcikám. Tényleg gyakorolnom kell az érkezést... De lenyeltem most minden fájdalma felkeltem és tovább most már futva üldöztem nőt. A nép megnehezítette ezt, egyfolytában lökdösődnöm és kerülgetnem kellett mindenkit. Egy kocsmába rohant. Követni akartam, de valaki megállított.
-Anakin-kiáltotta a mesterem.
-Bement ebbe a klubba mester-mutattam.
-Türelem-nézett a szemembe-Használd az Erőt-hű, de elegem van már ezekből a "mondásokból"-és gondolkozz.
-Igenis mester-válaszoltam. Odaadta a fénykardom. Legalább az megvan.
-Ez a lézerkard az életed-ismételte. Kb ezredjére.
-Felfogtam mester-forgattam a szemem.
-Miért érzem úgy, hogy te fogsz a sírba vinni?
Ennél a gondolatnál hideg érzés futott bennem. Ránéztem a hősre aki előttem volt végig és csak nézte eltorzult, haldokló arcomat. Egy könnycsepp folyt végig bennem. A lelkemben, a szívemben. Obi-Wan mindig is érezte...
Persze tiltakoztam akkor ezért a mondatért. Mit sem sejthettem arról, hogy ez igaz is lesz. Hogy amivé válok minden eddigi boldog érzésemet ködbe taszítja. De nem akarok a gondolataimban egy nagyot ugrani.
A további részleteket nem gondoltam át ennyire részletesen. Emlékszem ahogy bementünk mesteremmel abba a helybe, az alakváltó nő le akarta lőni Obi-Want, de aztán levágta a kezét, kivittük a kocsmából...
-Tudod kit próbáltál meggyilkolni?-kérdezte nyugodt hangon Obi-Wan.
-A Nabbo-ról jött szenátort-nyökögte fájdalmaival küszködve.
-Ki bérelt fel rá?-a mesterem már ezt görcsösebben kérdezte.
-Csak egy munka volt-lihegte. Közbeszóltam.
-Ki bérelt fel, áruld el-suttogtam, de nem válaszolt így ráordítottam-MOND MÁR!
-Egy fejvadász a neve...-nem tudta befejezni a mondatát, mert egy méregnyíl megölte. Ránéztünk a gyilkosra. Mandalori páncélt viselt. Ő a fejvadász...
